Miért tiszteljük istenként a kalasha korsót? 
Először is, mi a kalasha? Egy sárgarézből, agyagból vagy vörösrézből készül korsó, amelyet megtöltünk vízzel. A korsó szájához mangóleveleket teszünk, a tetejére pedig egy kókuszt. Ezután egy piros vagy fehér cérnát kötünk a nyakára, vagy néha teljesen köré, gyémánt alakzatban. A korsót egyéb motívumokkal is fel lehet díszíteni. Az ilyen korsó a kalasha.  Ha a korsót megtöltjük vízzel vagy rizzsel, akkor a purnakumbha nevet kapja. Ez a tunya testünket szimbolizálja, amit ha feltöltünk isteni életerővel, akkor minden olyan csodálatos dolgot véghez tud vinni, ami fontos az életben. A kalasha korsót üdvözléseképpen minden jeles alkalomkor kiteszik a bejárat elé (esküvő, istentisztelet stb.). Hagyományosan szent személyek fogadásakor használták.

Miért tiszteltjük istenként a kalasha korsót? A teremtés kezdete előtt az Úr Vishnu kígyó ágyán feküdt a Tejóceánon. Köldökéből egy lótusz emelkedett ki, amiből a teremtő, az Úr Brahma bukkant elő, aki később megteremtette a világot.

A korsóban található víz azt az ősi vizet jelképezi, amiből az egész teremtés keletkezett. Ez adja az életet, és számos nevet és formát képes megteremteni az Univerzum energiájából, mozdulatlan tárgyakat, érző lényeket és minden olyat, ami kedvező a világnak. A levelek és a kókusz a teremtést szimbolizálják.  A cérna a szeretetet jelképezi, amely összeköti a teremtést. Ezért tekintik a  kalasha korsót szerencsét hozónak, és ezért imádják istenként. Ezzel a korsóval idézik meg a szent folyók vizeit, a szent iratokban található tudást és az istenek áldását. A benne lévő vizet később rituális célokra, szertartásokra használják fel.
A templomok felszentelésének (kumbhaabhisheka) előkészületei között szerepel, hogy egy-két kalasha korsó szent vizet öntenek a templom tetejére. Amikor az isteni erők (asuras, devas) kiköpülték a Tejóceánt, az Úr megjelent egy korsó mézzel, amely az örök élet áldását hordozta. Így a kalasha a halhatatlanságot is szimbolizálja. A bölcs ember teljes, mert az örök igazsággal azonosítja magát (poornatvam), és az öröm, a szeretet, a tisztelet és a szerencse jellemző rá. Az ilyen embereket „teli korsóval” (purnakumbha) szokás köszönteni nagyszerűségük elismeréseként, valamint a tisztelet és a „teljes szívből” fakadó üdvözlés jeleként. 


Miért tartjuk különlegesnek a lótuszt? 
A lótusz az igazság, a szerencse és a szépség szimbóluma (satyam, shivam, sundaram). Mivel az Úr természete is ez, így különféle részeit a lótuszhoz szokás hasonlítani (pl. lótusz-szemű vagy lótuszláb, lótuszkéz, a szív lótusza stb.). A lótusz a felkelő Nappal nyílik ki, majd éjszakára bezárja szirmait. Így nyílik meg a mi elménk is, és tágul a tudás fényével. A lótusz még a mocsaras vidékeken is kinő, ahol környezete ellenére szép és érintetlen marad, mellyel arra emlékeztet minket, hogy nekünk is, minden körülmények között igyekeznünk kell megőrizni belső szépségünket és tisztaságunkat.

A lótusz levele sosem lesz nedves, annak ellenére, hogy vízben él, így a bölcs ember  szimbólumává vált, aki mindig boldog, mert nem érintik meg a világi változások és fájdalmak. Ezt a Bhagavad Gita egyik verse is felfedi:
 
 
Aki a Legfelsőbbnek (Brahman) ajánlja tetteit ragaszkodás nélkül, azt nem szennyezi bűn, mint ahogy a lótusz levele sem szívja be a körülötte lévő vizet.

Ebből megtanulhatjuk, hogy ami a bölcs embernek természetes, az követendő példa minden lelki gyakorló (sadhaka) vagy hívő számára. Testünknek bizonyos energiaközpontjai vannak, amelyeket a Yoga Shaastrában chakráknak neveznek.  Minden egyes csakra a lótuszhoz hasonlítható, melynek bizonyos számú szirmai vannak. Például, az ezerszirmú lótusz a koronacsakrát jelképezi (sahasra chakra) a fejünk tetején, ami megnyílik, ha a jógi eléri Istent, azaz a megszabadulást. Ha valaki leül meditálni, a lótuszülést javasolt (padmaasana). Az Úr Vishnu köldökéből egy lótusz emelkedett ki, amelyből az Úr Brahma született, hogy megteremtse a világot. Így a lótusz a teremtő és a legfelsőbb ok kapcsolatának szimbóluma is. Ezenkívül az Úr Brahma lakóhelyét is jelenti (brahmaloka). Azt mondják, a szerencsés swastika (indiai horogkereszt) jel szintén a lótuszból alakult ki.

1  2  

«««