Így kezdődött minden
Sai Ram, üdvözlők újra mindenkit! Örülök, hogy együtt folytathatjuk a végtelenség közös kutatását. Legutóbb egy rövid bepillantást nyertünk az Univerzumba, ahol élünk, illetve abba, hogyan gyűjtött az ember információkat a Világegyetemről úgy, hogy ki sem lépett onnan, csupán nézte, csodálta és – természetesen sok találékonysággal – elgondolkozott rajta. Ebben a részben arról szeretnék beszélni, amit az Univerzum keletkezéséről tudunk.



 A szilárd állapottól az ősrobbanásig
Talán nem hiszitek, de még a 20. században is azt gondolták az emberek – a csillagászokat is beleértve –, hogy  a Tejút, ahol mi is vagyunk, az egyetlen galaxis a Kozmoszban, és hogy az Univerzum mindig is létezett, méghozzá szilárd állapotban, és sohasem változott a mérete. A 20. század első felében azonban minden ilyen elgondolás teljesen más megvilágításba került. A legfontosabb az volt, hogy ma már úgy gondoljuk, a fizikai Univerzumnak, amelyben élünk, volt kezdete, egy olyan esemény, melyet legtöbbször ősrobbanásként említenek.

Az ősrobbanás elmélete George Gamow kutatásai során merült fel. Ám fontos megemlítenünk, hogy Gamow nem azt kezdte el kutatni, hogyan keletkezett az Univerzum, inkább az a kérdés érdekelte, hogy miképp formálódtak az első elemek a Kozmosz üstjében, amelyek létezése csak az Univerzum keletkezése után vette kezdetét.” Habár az emberek korábban is állítottak fel elméleteket az Univerzummal kapcsolatban, annak keletkezésére mégsem fordítottak olyan nagy figyelmet Gamow kutatásainak kezdete előtt. Mindazonáltal a korábbi feltevések is érdekesek a maguk módján, így talán érdemes azokba némi bepillantást nyernünk, még mielőtt rátérnénk Gamow eredményeire.

Einstein elmélete a gravitációról
1915-ben, amikor Einstein már olyan híres volt, mint egy rocksztár, kidolgozta relativitáselméletét a gravitációról. Erről érdemes több szót is ejtenünk, hiszen nagyon jelentős előrelépés volt. Mindannyian tudjuk, hogy Newton volt az, aki először beszélt a gravitációs erőnek köszönhető anyagvonzásról. Ez azt jelenti, hogy egy kő, ha feldobják, a gravitációs erőnek köszönhetően esik le a földre, illetve ezért kering a Föld a Nap körül és a Hold is a Föld körül. De mi is pontosan a gravitáció? Erre a kérdésre találta meg Einstein a választ, ha nem is teljes részletességgel, de legalább nagyvonalakban.
Einstein általános relativitáselmélete meglehetősen bonyolult, olyannyira, hogy akkoriban, amikor felfedezte, csak nagyon kevés tudós értette meg, az átlagemberekről nem is beszélve. Ezért én sem bocsátkozom szakmai részletekbe, viszont van egy nagyon érdekes történet az általános relativitáselméletről. Ennek lényege egy olyan egyenlet, amelyet Einstein az egész Univerzumra alkalmazott, és valami nagyon hihetetlen dolgot fedezett fel: az Univerzumnak volt kezdete, ami után folyamatosan tágult.
 
Einstein nagyon meglepődött, és alig akart hinni az eredményeknek. Azt gondolta magában,  “valami baj van az egyenleteimmel, hogy lehetne az  Univerzumnak keletkezése, hiszen mindig is létezett, ez a tágulás dolog pedig végképp nonszensz. Hogy tisztába kerüljünk a dolgokkal, kijavítom az egyenleteket, hogy megmutassák az igazságot.” Így Einstein „kijavította” egyenleteit azáltal, hogy kibővítette őket a kozmológiai konstanssal, így egyenletei ezután már “jól viselkedtek”, ami azt jelentette, hogy nem jelezték azt, hogy az Univerzum valaha is keletkezett, illetve tágul. Einstein így már elégedett volt, és megnyugodott.

Ma már a kisiskolások is tudják, hogy az Univerzumnak volt kezdete és folyamatosan tágul, ám 1920 körül még teljesen mások voltak az erről alkotott elképzelések. Néhány tudós azt mondja, mindez a vallások hatásainak tudható be; ezt nem tudom, de tény, hogy azokban az időkben az emberek, a csillagászokat is beleértve [!], azt gondolták, hogy csak a Tejútból áll az egész Univerzum!

 Friedman elmélete mindent új megvilágításba helyezett
A történet itt most kétfelé ágazik: az egyik Alexander Friedmanhoz, a másik Edwin Hubble-hoz vezet. Egyesével fogunk megismerkedni velük; kezdjük az orosz Friedmannal. Friedman akkoriban [1922] még fiatal ember volt, és nagyon lenyűgözte Einstein általános relativitáselmélete. Einsteinhez hasonlóan ő is elkezdett játszani Einstein egyenleteivel és felfedezte, hogy a körülményektől függően, az Univerzumnak több története is lehet. Ezeket külön-külön fejtette ki, de az mindegyikben közös volt, hogy az Univerzumnak keletkezése és tágulása is van. [Az egyik modelljében csak a kezdeti szakaszban].

Einstein volt a nagymester, így Friedman küldött neki egy levelet, melyben beszámolt eredményeiről és arra kérte Einsteint, hogy jelentesse meg őket Németország vezető fizikai szakfolyóiratában. Ahogy korábban már említettem, Einstein már találkozott az  Univerzum keletkezésének lehetőségével, de elvetette azt, így írt egy rövid választ Friedmannak, hogy téved. A fiatal Friedman nagyon elkeseredett, ám nem adta fel. Újra és újra ellenőrizte eredményeit és rájött, hogy nem hibázott és felfedezései helytállóak. Ismét írt Einsteinnek, hogy bebizonyítsa, számításai nem tévesek, így érdemes lenne publikálni őket.

Einstein akkor éppen úton volt, így az utazásai miatt Stockholmba sem ment el, hogy átvegye a Nobel-díjat 1922 decemberében. [Akkoriban csak hajóval lehetett utazni, ami több hétig is eltartott]. Így Einstein Friedman második levelét sem tudta elolvasni. Mindazonáltal, amikor Einstein visszatért Berlinbe [ahol akkoriban lakott], egy Krukov nevű orosz tudósnak sikerült vele személyesen találkoznia, aki beszélt vele Friedman érdekében. Ezután Einstein tanulmányozni kezdte Friedman munkáját, és rájött, hogy az orosz nem hibázott, így elfogadta Friedman újításait.

1  2  3  4  

«««