Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.


Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.  »»»

Egy igaz történet

Történt egyszer, hogy egy család szerencsét akart próbálni. Megvettek egy félkész épületet azzal a szándékkal, hogy befejezik az építkezést, egy családias kis meleg otthont csinálnak belőle, és még egy szerény kis panzióként működő részt is megálmodtak hozzá. Éjt nappallá téve dolgoztak, csinosítgatták a házikót kívül, belül. Reménnyel teli boldogsággal tették mindennapi dolgaikat. Egy kedves ismerősöm végezte el náluk a szerelési munkákat. A munka befejeztére nagyon jó barátság alakult ki  a szerelő és a család között.

 »»»

Egy kis faluban élt egy nagyon szegény asszony a fiával. Az asszony már nagyon öreg volt, a fia meg hosszú idő óta beteg, sebes volt a lába. Nem tudtak miből élni, hát koldulásból tartották el magukat. A fiatalember a falujában mán szégyenelt koldulni, hát elment a szomszéd községbe. »»»

Itt élünk e világban,
az egykor még földi Mennyországban.
Egyszer itt régen, nagyon régen
az élet szép volt, mint fenn az égben.

Ahogy fönt is, úgy lent is,
fénylő csillag fénye ránk sugárzik,
a fénye, áldott melege
lett életünk tápláló étke.


 »»»

1980 decemberében egy külföldi család megkapta első interjúját Babától. A házaspárnak csak lányai voltak, fiai nem. Swami megjegyezte: – Fiatok nincs? Fiú nélkül egy család sem teljes. Nem akartok fiút is? Csend érkezett válaszként. Swami így folytatta: – Fiút fogok adni nektek. A férj azt gondolta magában, hogy tudna Swami fiút adni nekik, amikor a felesége két évvel ezelőtt sterilizáción esett át?! Swami előre hajolt a férfi felé, és azt mondta: – Doktor! Lehet, hogy azt gondolod, lehetetlen, hogy Swami fiút adjon nektek, de isteni akaratommal (sankalpa) fiút tudok teremteni. »»»

 »»»

Egy derűs napon forrásvízért indultunk a férjemmel  a Gödöllő környékén  levő Petőfi forráshoz. Indulás előtt valami azt súgta belül öltözz fel ünnepi ruhába. Ó, minek mormogta az elme, hiszen csak vízért megyünk. Útközben csak az járt az eszemben, miért kellett volna szépen felöltöznöm, ez badarság? Nem hagyott nyugodni a gondolat. Ahogy haladtunk egyszer csak elérkeztünk Máriabesnyőre egy nagyon nevezetes búcsújáróhelyre, amely keresztény zarándokok  által jól ismert és szeretett  szakrális hely. Égető vágyat éreztem  arra hogy megálljunk egy pillanatra.


 »»»

A nyári bhajan tábor egyik programja a tanulmányikör volt,  azon belül is a földünk helyzete és a teendők, hogy hogyan jobbíthatnánk személyesen ezen a kritikus állapoton. Nagy hatással volt rám  a témával kapcsolatos Mi otthonunk című film levetítése. A megfigyeléseim alapján, a dolgok mindig apró mozaikokból tevődnek össze és ez adja a teljes egészet. Akkor említettem hogy sajnos azon a településen ahol élek, rossz a levegő a háztartási hulladékok égetése miatt. »»»

Lehet alap levesnek is mondani, mert ha „rákaptok” a módjára, számtalan krémleves készíthető hasonló módon.

 »»»

Süvít a decemberi szél, alvó fák dermedt ágait kényszeríti hatalma alá. A koronájától megfosztott erdőt, zuzmó öltöztette téli ruhába. Az erdő állatai odújukban várják az ébredést. Fagyott csapás vezet egy erdei viskóhoz. Benne egy öregember, szakadt takaróba burkolva didereg. Lilára püffedt orrát gémberedett kezeivel melengeti. Szeme lehelete irányába réved.

– Karácsony napja van.- dünnyögi magában.
Vissza emlékszik azokra az időkre, amikor még családjával együtt ünnepeltek. Milyen pompás diós bejglit sütött az asszony! Gyertya égett az asztalon és együtt mondták el a Mi Atyánkot… »»»