Egyszer volt, hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: - Tudom ám, hogy ki vagyok én!”
- Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten.
- Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! – kiáltott fel. - Te vagy a Fény. A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már az összes lélek tudott. - Pompás! – mondta.  – Ez igazán pompás!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami igazán jó ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta: »»»

Egyszer régen egy országban élt egy füves ember. Volt néhány gyereke, akiknek etetése, itatása, ruháztatása nagyon sokba került. Az apa a hegyekben fűféleségeket gyűjtött, ezt árulta a piacon. A kapott pénzből tartotta fenn családját. Egy napon egy állami hivatalnok ellenőrző körutat tartott a városban. Látva a füves ember szenvedéssel teli munkáját, megsajnálta őt, kerek ötven ezüstpénzt ajándékozott neki, és elment.  »»»

Mialatt egy Sathya Sai Intézetben tanuló diák nyári vakációját töltötte szülővárosában, egyszer elvitt egy fiatal hölgyet a motorján. Visszatérve Prasanthi Nilayamba emlékezetébe idézte az esetet és bűntudatot érzett, de senkinek sem tett említést erről soha. A reggeli darshanon Swami odament a fiúhoz, és azt mondta: – No mistake ! Nincs hiba!. Délután ismét odament a fiúhoz és ugyanazokat a szavakat használva ezt a szóviccet faragta: - No..Miss...Take! Ne vigyél el hölgyeket! »»»

Hogyan készítsünk friss túrósajtot
 »»»

Születésemkor jóslat hangzott fel az égből: "Ez a lány arra született, hogy megbosszulja a sérelmeket. Általa marad fenn az erkölcs ezen a földön, a harcosok pedig el fognak pusztulni. Ő lesz a Kauravák végzete. Nem az apám magjából születtem, hanem az áldozati oltárból, amit azért emeltek, hogy egy fogadalom beteljesedjen. Már születésem előtt arra szántak, hogy megbosszuljam az apám ellen elkövetett sértést. Én leszek a fegyver, mellyel megvédik az erkölcsöt és elpusztítják a gonoszokat ezen a földön. Erre születtem. De szabad-e erőnek erejével arra kényszeríteni a nőket, hogy korszakról korszakra ők legyenek az erkölcs megőrzésének és a gonoszok elpusztításának eszközei?
Részlet az Áldozatra születtem c. könyv 41. fejezetéből. »»»

Húsevés és szeszes italok

Kezdjük azzal, hogy testünknek táplálékra van szüksége. Ez a táplálék az étel. Az étel a fejünké. A fejünk Istené. Így megfelelő ételeket kell fogyasztanunk. Annak, aki meg szeretné tapasztalni Isten látványát, tartózkodnia kell a szennyezett ételektől. Olyan ételeket kell ennie, amelyek tiszták és jók (szatvikusak). Ezek a szent ételek (sathwic ahara) a zöldségek, a növények, a magok és az ehhez hasonló dolgok. Testünk ezeket igényli. Nem szabad tojást és húst ennünk, mert ezek egész életünket beszennyezik. Az ilyen szennyezett ételekről azonnal le kell mondanunk. »»»

Bhagavan Sri Sathya Sai Baba hosszú évtizedek óta világosan, kitartóan és odaadó türelemmel tanítja számunkra, hogy mindannyian spirituális, isteni lények vagyunk, akik lehetőséget kaptunk arra, hogy felismerjük valódi kilétünket, isteni Önvalónkat.

„Az önismeret az egyedüli igaz tudás”– mondja. »»»

Az ember a bűnbánat gyakorlásával, szentélyekbe való zarándoklással, szent iratok tanulmányozásával és meditációs gyakorlatok útján kívánja átszelni a Samsara óceánját. Mindezek azonban hiábavalóak az emberek szolgálata nélkül. Az élet négy fő céljának eléréséhez –Erkölcsös életvitellel (dharma) lelki gazdagságra (artha) szert tenni és a megszabadulásra (moksha) vágyni (kaama) – jó egészségre van szükség. Jó egészség nélkül még a leghétköznapibb dolgot sem tudjuk végrehajtani. Ezért az egészség egyenlő a gazdagsággal. »»»

Bármi is történik velünk az életünk során, reagálhatunk rá szándékosan (ha tudatosan élünk), vagy a pillanat hevében, akaratlanul (ha öntudatlanul élünk). A reakció mindkét esetben megtörténik. Az előbbi esetben a válasz kellően átgondolt és megfontolt, míg az utóbbi esetben vakon reagálunk előző életeink tapasztalataiból szerzett rejtett hajlamaink (vasana) hatására. Van egy mondás: „Minden tett isteni, minden reakció emberi.”  »»»

 »»»