Kóti Ilona 2005-ben elvonult egy kis észak-indiai faluba tanítani. Olyan gyerekeket vett gondozásba, akik nemhogy a higiéniát és a játékokat, de az ölelést sem ismerik, és egy év múlva egymás karjaiban búcsúztak. Élményeiről sokáig beszélni sem tudott, most viszont megosztott velünk mindent.


 »»»

Élt egy ember Bombeyben, aki egyébként könyvelő volt egy cégnél. Azt a vállalatot, amelynél dolgozott évről évre súlyos összegű veszteségek érték. A dolgozókat nagyon nyugtalanította a cég válságos helyzete. Így a teljes csőd bekövetkezte előtt próbáltak másik állás után nézni. »»»

Milyen az Isten? Élt Indiában egy jószívű fejedelem. Gyakran megtörtént, hogy utazásai közben koldusokkal találkozott. Mindig részvéttel nézett rájuk, és nem sajnálta tőlük az alamizsnát. A legjobban azonban a vakokat sajnálta. Azokat a szerencsétlen embereket, akik sohasem láthatják meg édesanyjukat, nem gyönyörködhetnek Isten szép világában. Ezek az igazi szegények, mert örök éjszaka borul rájuk, és nem láthatják a virágokat, a tarka tollú madarakat, az égen tündöklő szivárvány színeit. »»»

 »»»

A pécsi Sai csoport újra alakulása és elindítása. A döntés melyet meghoztam, nem volt könnyű, mert tudatában vagyok annak, hogy mekkora felelősséget jelent emberekkel foglalkozni. A szívem mélyén még is úgy érzem helyesen cselekszem, mert Sai Baba tanításait szeretném alkalmazni egy igaz közösséggel együtt, mely az eszmeiséghez tiszta, őszinte és méltó. »»»

A falubeliek mielőtt zarándokútra indultak volna, összegyűltek és felkeresték Tukaramot, majd tisztelettel így kérték: “Kérünk, gyere velünk te is!” Tukaram sajnálkozva fejezte ki, hogy nem tarthat velük. Ám egy csomagot adott nekik és így szólt: “Van a batyuban néhány szem uborka. Vigyétek magatokkal a zarándokútra, és hozzátok vissza miután megmerítettétek a zarándokhelyek folyóinak szent vízében.” »»»

Volt egyszer egy fiú, akinek rossz természete volt. Apja adott neki egy zacskó szöget, és azt mondta neki, hogy valahányszor elveszíti a türelmét, verjen be egy szöget a kerítésbe. Az első nap végére 37 szög állt ki a kerítés fájából.
 »»»

Valóban csak akkor emlékezünk az Úrra, ha feszült helyzetben vagyunk vagy nyomás alatt állunk? Ebben az állításban van némi igazság, mert ilyenkor tesszük próbára mindazt, amit tanultunk – írja Dr. M.V.N. Murthy, egy Bhagawantól származó „furcsa” isteni tanácsra való reagálásként, melyet az egyik barátjától kapott. A „furcsa” tanács a következő volt: a feszültség jó! Olvassátok el ezt az üzenet pozitív oldaláról szóló, felvilágosító cikket, amely 1982. januárjában jelent meg a Sanathana Sarathi magazinban. »»»

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap- a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.
 »»»