E néhány gondolattal és verssel kívánok emlékezni Mayer Úrra, aki élete utolsó pillanatáig Swami szolgálatában állt és dolgozott.

Köszönöm hogy veled tehettem meg az első lépéseket egy olyan kurzuson, amely a legfelsőbb rendű tudás elérése felé vezet. Köszönöm, a kis történeteket, amivel mindig színesebbé tetted  az előadást, hogy az abból származó tudás elmélyüljön, és felismerést hozzon. Köszönöm hogy voltál, hogy vagy és hogy leszel. Mert a Lélek él, és még találkozunk. Emlékedet  mindannyian megőrizzük szerető szívünkben. »»»

Élt egyszer a dzsungelben egy kis egérke. Mivel ő volt a legkisebb teremtmény az erdőben, a varjak, héják, és más ragadozók állandóan zaklatták.
- Óh, ha farkas lehetnék! - gondolta. - Akkor bátor lennék, és gondtalanul, boldogan élhetnék.
Miközben ezen ábrándozott, egy erdei bölcs remetelakjához ért, aki a dzsungelnek éppen ebben a részében lakott.

 »»»

Valamennyien magunkénak tudhatjuk Kazinczy Ferenc idézetét, akik az Esse új, SSOI  programjának első, frissített kurzusán vettünk részt június első hétvégéjén. A három nap alatt idéztünk nemzetközileg elismert példaképeinktől, magyar elődeinktől, világvallások alapítóitól, ám talán mégis a legjobban ez az el nem hangzott Kazinczy idézet foglalja össze a hétvégén történteket. Hiszen sokat kaptunk. Sok jót, s jól. Ennek a titkát kell elsajátítanunk, hogy mi is ily módon  tudjuk átadni mások számára mindazt, ami már a miénk, ismereteinket, gyakorlati tapasztalatainkat. További képek itt. »»»

 »»»

Visszagondolva, igen nagy feladat volt a nyolcvanas éveiben járó édesanyámat elhozni a Legfelsőbb Béke és Szeretet Otthonába, a Himalayából, Sikkim területéről. De nincs az a lehetetlen helyzet, amely megvalósíthatatlan lenne, mikor az isteni kegy bőséges áldása megmutatkozik. Egy közeli barátom szavai még erősen élnek bennem: „Édesanyádat már korábban el kellett volna vinni. Idős kora és rossz egészségi állapota miatt úgy tűnik, már késő hosszú útra indulni.  Ez épp oly lehetetlen feladat, mint egy bambusz kosarat megtölteni vízzel.„
 »»»

Kerestem...
Esküdtem...
kétkedtem -
hol lakozik hát...?
Küzdöttem...
Lankadtam...
felkeltem -
hol lakozik a megváltás...?

 »»»

Április eleje óta Prasanthi Nilayamban napról-napra változott a hír,  hogy Swami mikor megy kodaikanal-i ashramjába, míg végül április 23. lett az az időpont, amit mi négyen magyarok izgatottan vártunk.  Előre megváltottuk a menetjegyeket Bangalore - Madurai - Kodaikanal útvonalra. Meglepetésünkre Maduraiban nem volt csatlakozásunk, mert sztrájk volt a buszpályaudvaron, így taxival kellett megtennünk a hátralévő utazást. Egy indiai férfi segített nekünk taxit szerezni, ugyanis a közelben nincsenek taxisok és egy órát vártunk míg odaért. Aztán simán ment minden, megérkeztünk és megtaláltuk a szállásunkat. »»»

Vishnu a különböző korokban (yuga) maga szál alá a földre az emberiség megmentésére. E megtestesüléseket Avatároknak hívjuk. Az Avatárana leszállást jelent. Az Avatára jelentése: a név- és tulajdonságok-nélküli Isteniség feladata végrehajtásához – a rossz elpusztítására és a jó védelmére – megfelelő formát ölt. Sok Avatár létezik. Vannak, akik csak rövid időre jelennek meg a Földön, betöltik avatári missziójukat, és eltávoznak. Ilyenek például Matsya a Hal, Kurma a Teknős, Varáha a Vadkan, Narasimha (félig ember, félig oroszlán) és Vámana, a Törpe. Ráma Amsa-Avatárként testesült meg, mert Isteniségét megosztotta három testvérével, Lakshmanával, Satrughnával és Bharathával. Krishna Purna-Avatár (Isteniség teljes megnyilvánulása) volt.  »»»